A műtét napján reggel fél 8-ra kellett megjelennem a klinikán. Egy segítőkész asszisztens már korábban érkezett, és útba igazított a privát öltöző/étkező helyiségbe, majd lenyírta a hajam 2 mm-esre.
A tájékoztató szerint érdemes elől gombolós felsőruházatban érkezni (értsd: ing), de végül mindkét nap kivágott nyakú pólóban voltam (amiben érkeztem) a doktornő javaslatára, és sokkal praktikusabbnak bizonyult. Az ing gallérja problémásabb műtét közben, mint egy esti pólócsere.
A műtét az általános procedúra szerint zajlott (mindjárt kifejtem), de szeretném hangsúlyozni, hogy hiába könnyen átlátható, érthető a procedúra, végigcsinálni azért nem mindig sétagalopp. Ez egy új felfedezés volt számomra, mert ugyebár példásan tájékozott és felkészült páciens vagyok, aki minden részletet elolvasott. Mit nekem egy műtét?!
Délelőtt zajlik a graftok kivétele egy miniatűr fúróval (maga a kiszedés apró csipesszel a fúrás után). De ha úgy fogalmazok, hogy 4 órán át 1400-szor fúrják meg a fejedet úgy, hogy belülről hallod, hogy berezonál a koponyacsontod, és ahogy átszakad a hámréteg, akkor már más a leányzó fekvése.
Megijeszteni sem akarok senkit, hamar meg lehet szokni, nagyrészt fájdalommentes, de akinek nem volt még műtéti beavatkozása, vagy még filmen sem bírja nézni, jobb, ha előre tud róla.
Ezt még meg kell spékelni kb. 100-150 érzéstelenítő injekcióval. A fejbőr nagy része alapból is nagyon érzékeny, az érzéstelenítő injekciók pedig csak kis területen hatnak, ezért kell belőlük sok, apróbb szúrás, mindig egy újabb területrészt befecskendezve.
Mivel ez nagyon lassú, aprólékos munkát kíván, előfordulhat, hogy nincs, vagy már nincs teljesen érzéstelenítve a terület, amit éppen fúrnak vagy szúrnak, ekkor lehet enyhe fájdalom, de rögtön kapod is a szurit (a közismertebb Novocain, Lidocain mellett van Ultracain is, ami azonnal hat).
A doktornő és az asszisztensek is mindent megtettek a kényelem érdekében, és elmondhatom, hogy komolyabb fájdalommal nem járt a dolog. Fel lehet kelni járkálni, WC-re menni.
A graftkivétel vége felé egy terjedelmes menüből lehet ebédet választani, ezt a klinika állja, nekem mindkét nap nagyon ízlett. Egyébként is szimpatikus a kicsinyességtől mentes hozzáállás, lehet kérni italt, plusz fájdalomcsillapítót otthonra, nem állnak neki az ebéden garasoskodni.
A graftok kivétele után a doktornő megrajzolta a leendő hajvonalat, egy tükör előtt egyeztettük, majd a folytatódott a lyukasztgatás, immár a fejem elülső részén. Természetesen itt sem maradhatott el az érzéstelenítés, hiszen messze vagyunk még az előírt napi tűszúrás-adagtól :)
Jelen esetben a beültetendő graftok helyét jelölte ki a doktornő - egy tűvel egyszerűen kilyukasztgatta a fejbőrömet a megfelelő sűrűségben és irányban. Ez egy elég gyors procedúra, kb fél óra lehetett.
Ebéd után megkezdődött a kiszedett graftok beültetése a célterületre. A délelőtt kiszedett graftokat az asszisztensek már megtisztították és szortírozták attól függően, hogy hány hajszálat tartalmaznak. Ez fontos, mert a természetes hajvonal kialakításához nem mindegy, melyik típust használjuk.
Itt is jönnek a szokás szerint túlélhető mini-injekciók, maga a beültetés egy elég hosszú procedúra, közben lehet filmet nézni vagy beszélgetni (kivételkor a doktornőnek és az asszisztenseknek számolni kell a graftokat, így ez nehézkesebb).
Az asszisztensek elmondása szerint a pácienseknek az utolsó 2-3 óta szokott a legkellemetlenebb lenni.
Addigra ugyanis már eléggé meg van gyötörve a fejbőr, és az érzéstelenítés ellenére kellemetlen a szurkálódás, állandó nyomkodás, sokszor újra érzékennyé válhatnak a fejtetői részek, plusz mindezek mellé még egy erős fejfájás is állandósulhat (ahogy az én esetemben is történt).
A saját tapasztalatom, hogy délután az első szünetben, mondjuk 2 óra körül érdemes kérni egy fájdalomcsillapítót.
Az első műtéti napon csak este vettem be fájdalomcsillapítót (abszolút nem ismerem a gyógyszereket, így különösebb hatást nem vártam tőle), addig csak kínlódtam, de utána igazi megváltás volt :)
Másnap már a doktornő javasolta délután, és így már szinte sétagalopp lett a második nap délutánja.
Összességében tehát nem volt pokoljárás jellege ennek a 2 napnak, volt már aki túlélte :)
Nálam gyakorlottabb gyógyszerszedők vagy klinikára járók talán meg se említenék azokat a részeket, amiket én drámaibbnak tartottam.
Néhány kép, közvetlenül a műtét után készítve:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése